Ma 2025. szeptember 06. szombat van, Zakariás névnapja

Főoldal » „Hetvenkedők társasága”Vissza az előző oldalra

2015.03.24. 10:08 | Utoljára módosítva: 2015.03.30. 09:39

Egykori évfolyamtársait az esemény egyik főszervezője, Nemessályi Zsolt professzor úr köszöntötte, majd közösen részvétüket nyilvánították azok felé, akik már nem lehetnek közöttük. Minden hölgy vendéget egy szál rózsával üdvözölt, mialatt a kivetítőn képeken is megelevenedett az elmúlt 50 év: megemlékezve a nagyszerű oktatókról, közös kirándulásokról és megannyi élményről. Ahogy fogalmazott, ez a rendhagyó alkalom egyfajta előkészület az aranydiploma átvételére: derék életutakat zárnak ezzel, hiszen többen is 70. életévüket töltik már, amolyan „hetvenkedők társasága”. De mi is történt egy emberöltő óta?
 
Pásztor András elmesélte, kis faluból érkezvén számára itt tárult ki a világ, ahogyan bekerült az egyetemre és a kollégiumba. Említésre került legendás futball csapatuk, és azok az emlékezetes pillanatok, amikor tanulás helyett is e szenvedélynek hódoltak inkább. Mint Dr. Fodor Pál anatómia előadásai: a docens úr a hiányzások kiküszöbölésére megszerezte az előadótermek súlyos fém kulcsait, hogy érkezésekor bezárja maga mögött az ajtót. Névsorolvasáskor az évfolyam hat csoportfelelőse jelentette, ha valaki hiányzott, köztük Szilágyi Imre, aki felidézte: előfordult, hogy közülük is csak ketten voltak jelen. „A banda fele meg fog bukni! – intett óvva tanár úr, mégis ő engedett át a legnagyobb létszámban a vizsgákon.” Vagy épp Dr. Bodnár Miklós nehéz, statisztikai adatokban bővelkedő agrárgazdaságtan órái, amikor is egy dupla óra előtt néhányan úgy határoztak, az első órán lemennek focizni, majd a nagyszünetben elkészülnek és visszaérkeznek a második felére. Csakhogy tanár úr összevonta a két órát, így amikor a pályáról lélekszakadva rohantak vissza a kollégiumba, épp szembetalálkoztak vele: „Kérdezte: hát Szilágyi úr, hol maradt az óráról? – Tudniillik professzor úr édesanyám bent volt, hozott egy kis hazait... - Hát én szégyellem magam Szilágyi úr, hogy így tornagatyában és mezben fogadta az édesanyját… Aztán miért van úgy lefőve? - Persze egyből tudta.” – meséli az 50 éves történetet ma Szilágyi úr.
 
 Józsa Árpád az évfolyam legidősebb tagja katonaviselt emberként felvételizett az egyetemre, végig tudatosan készülve választott pályájára, ugyanis paraszti családból származott, részt vett már az 1945 utáni mezőgazdasági munkában is, így tisztában volt e tudomány gyakorlati oldalával: „Az egyetem törekedett arra, hogy szélesítse látókörünket: a külföldi tanulmányutak akkor még korántsem voltak mindennaposak, ezért sokat jelentett az NDK-ba tett utazás, vagy a lengyelországi gyakorlat.”
 
Mondhatni szerencsés helyzetben volt az évfolyam: akkoriban alakultak a Termelőszövetkezetek, szakemberként biztos munkahely és komoly megbízások várták őket már friss diplomásként. „Különösen érdekes történetek voltak ezek a korai találkozókon, mint ahogyan a rendszerváltás utáni hangulat megcsappanása is érzékelhető volt, amikor sokan elvesztették munkájukat. Szerencsére legtöbben megtaláltuk számításainkat, egyesek még ma is aktívak szakmájukban, most hagyományozva át gyermekeikre munkájuk gyümölcsét.” – meséli Hermli Éva. Eközben fotókat keres elő és hozzáteszi: ő csak azokat irigyli, akiknek sok unokájuk van, mert neki egyelőre csak kettő.
 
Dicséretes gesztus, hogy az egykori hallgatók egyénileg is számon tartják, mi minden történt társaikkal: minden találkozó alkalmával összesítik a legutóbbi alkalom óta bekövetkezett változásokat, ezzel is szeretnék megkönnyíteni a mindennapi kapcsolattartást. Az Alumni Központ tevékenysége ezt a párbeszédet és tudásbázist kívánja elérhetővé tenni. Célja, hogy a volt hallgatók továbbra is egykori közösségük tagjainak érezhessék magukat. Az évfolyam-találkozók erre biztosítanak remek lehetőséget.
 
Külső szemlélőként lenyűgöző volt látni ezt az összetartást, itt valóban életre szóló barátságok köttettek. Pedig végzés után igencsak szétszóródtak az országban, mégis meg tudták őrizni az 50 évvel ezelőtti örömteliséget. Ahogy Bocz Ernő, egykori évfolyamfelelősük is fogalmazott: „Ez egy különleges évfolyam.”
 
 

 
Balogh Fruzsina
Fotó: Derencsényi István


Az Egyetemi Élet március/2 száma a következő linken érhető el:
http://www.unideb.hu/portal/sites/default/files/EE_201503_2.pdf