Ma 2025. szeptember 07. vasárnap van, Regina névnapja

Főoldal » „Nincs még egy ilyen egyetemi telep, mint a Klinika” Vissza az előző oldalra

2015.10.14. 13:49 | Utoljára módosítva: 2015.11.05. 09:52

A találkozót Prof. Dr. Mátyus László, az ÁOK dékánja, egyben az évfolyam egykori hallgatója nyitotta meg köszöntőjével. Viccelődve utalt arra, hogy a kari vezetésből egyébként is itt lenne valaki, ő pedig éppen ráért. A dékán úr üdvözölte, hogy ilyen sokan meg tudtak jelenni; majd beszámolt az elmúlt évek intézményi változásairól, mint a felsőoktatási törvény révén létrejött integrált Debreceni Egyetem. Külön kiemelte: „Nincs még egy ilyen egyetemi telep, mint a Klinika.” Hozzátette, minden idők egyik legnépesebb orvosavatására igyekszik, hiszen a találkozóval egy napon – szeptember 19-én – 192 diplomát adtak át a karon.
 
A köszöntő után felcsendült két dal, az Illés együttes Újra itt van és Aradszky László Nem csak a húszéveseké a világ című slágerei, amit a vendégek végigénekeltek, és -tapsoltak. Fontos szimbolikával bírnak ezek, hiszen diákéveiket idézik. Majd következtek az egykori évfolyam csoportonkénti beszámolói: a tíz csoport a katedra mellé sorakozott, s egyesével megosztották mi minden történt velük az elmúlt 5 évben.
 
Az évfolyam 1974-ben kezdte meg tanulmányait, közel 180 fővel, s a hat év alatt egy rendkívül összetartó, erős, egymást mindenben támogató csapattá kovácsolódtak. Szívesen emlékeztek vissza oktatóikra, Tarsoly Emil vagy Lévai Géza tanár urakra, utóbbinak különösen egy mondatára: „Ezt még annak is tudnia kell, aki Makkoshotykán lesz körzeti orvos!” Vagy épp Székely György hírhedt vizsgájára, ahol 1976-ban az évfolyam közel 40%-a megbukott. De ugyanígy a közös kirándulásokra vagy a hatalmas kártya-partikra. Külön érdekesség, hogy az évfolyamon több párkapcsolat, majd házasság is született.
 
A csapat az 1980-as orvossá avatása óta egy ideig csak szűkebb körben, majd 2000 óta töretlenül minden ötödik évben megtartja találkozóját. Ez kiváltképp azért is dicséretes, mert igencsak szétszóródtak a nagyvilágban: e jeles napon az Egyesült Államokból, Svájcból, Németországból, Svédországból és a Délvidékről is érkeztek volt diákok, alumnik.
 
Mi több, a formálisabb alkalmakon túl 2010 óta évente 55-60 ember is összegyűlik egy-egy közös kirándulásra. Ez idáig háromszor volt a csapat Erdélyben és kétszer a Felvidéken, a következő utat júliusra, jelképesen a magyar egészségügy napjára, Semmelweis-napra tervezik. Az úti cél Kárpátalja vagy az erdélyi Zeteváralja, utóbbi esetén a Mátyás Gábor lelkész által épített templom felújítását követő avatási ünnepség. Ahogy Czimbalmos doktor elmondta, rendkívül jó hangulatban telnek ezek az utazások, ugyanúgy táncra perdülnek kedvenc dalaikra a buszon 60 évesen is, mint évtizedekkel ezelőtt.
 
A találkozó alatt mindenki a legfrissebb évkönyvet forgatta, melyet Czimbalmos doktor és felesége állít össze áldozatos munkával az egyes alkalmakra: benne minden volt hallgatótól egy-egy rövid történet, munkakörülményeikről, családjaikról, az időközbeni változásokról, megannyi fotóval a gyermekekről, unokákról, kirándulásokról, és természetesen elérhetőségeik feltüntetésével. Az utolsó oldal mindig az elhunyt társakról emlékezik meg. Ez az újragondolt évkönyv a végzéskor kapott, anekdotákkal tarkított kiadvány hagyományát igyekszik továbbvinni, immáron nem a diákévek élményeivel, hanem az azóta eltelt időket őrizve.
 
A beszámolók után a találkozók résztvevői sétát tettek a Klinika telepen, közös fotót készítve az Elméleti tömb lépcsőjén. Ezt követően az Aquaticum hotelében, élő zenei kísérettel megvacsoráztak, majd hajnalig ropták a táncot. Az évfolyam-találkozó egy része a TÁMOP-4.1.1.C-13/1/KONV-2014-0001 azonosítószámú „Az élettudományi- klinikai felsőoktatás gyakorlatorientált és hallgatóbarát korszerűsítése a vidéki képzőhelyek nemzetközi versenyképességének erősítésére” című projekt keretének támogatását élvezte.
 
 
Balogh Fruzsina
Fotók: unideb.hu