Ma 2025. szeptember 06. szombat van, Zakariás névnapja

Főoldal » AranydiplomásokVissza az előző oldalra

2015.09.30. 09:33 | Utoljára módosítva: 2015.10.14. 13:42

Sétálok végig az Agrártudományi Központ tablókkal övezett folyosóján, egy 50 éves évfolyam-találkozóra tartva, mialatt azon gondolkodok, vajon milyen érzés lesz saját egyetemi csoportomat viszontlátni az első 5 év után. Ekkor elérek a II. előadóhoz, ahol egy közel 40 fős társaság gyűlt már össze. Ők az egykori Debreceni Mezőgazdasági Akadémia alumnusai, akik 1965-ös végzésük óta töretlenül minden évben megtartják találkozójukat. Ezen a jeles napon, szeptember első péntekén épp aranydiplomájukat veszik át.

A találkozót Medgyessy István nyitja meg, az idei főszervező. Ez az évfolyam is  ugyanúgy szétszóródott a világban, mint bármely volt diák közösség, de minden évben önként vállalja egy társuk, hogy összehívja a csapatot. Medgyessy úr üdvözli a vendégek körében Patay Pált, az Alumni Központ legidősebb tagját, aki idén decemberben tölti 101. életévét. Mindenki „Pali bácsi”-ja 1935-ban végzett az Akadémián, ismerte Wass Albert írót, ki maga 1931-ben szerezte meg diplomáját ugyanebben az intézményben. Elmondja, hogy ennek az évfolyamnak már más problémákkal kellett szembenéznie, s a mezőgazdaságot nehéz körülmények közül egy rentábilis, jól működő kondícióba hozni, ami sikerült is, ő ezért hálás nekik. Ezt követően 1 perces néma tiszteletadással emlékeznek elhunyt oktatóikra és társaikra a jelenlevők.
 
Mi minden is történt 50 éve? Mezőgazdasági ismereteket kezdetben csak három helyen oktattak az országban (Keszthely, Mosonmagyaróvár, Debrecen-Pallag), s csak 1956-ban kezdődött meg a Böszörményi úti campuson. Viszontagságos évei voltak ezek mind az országnak, a szakmának, s a diákéletnek, azonban ahogy az egykori hallgatók is megerősítik, épp ezek a nehézségek kovácsolták össze őket oly nagyon. A találkozón megkoszorúzták Bencsik István oktató szobrát, kinek nevéhez számtalan nagyberuházás fűződik, többek közt az ő ideje alatt készült el a 600 férőhelyes Veres Péter Kollégium, melynek a jelen levők voltak 1965-ben az első lakói. Ugyancsak koszorút helyeztek el az elhunyt oktatók és hallgatók emlékfalánál, valamint Wass Albert névtáblájánál, felolvasva Búcsúzom Debrecentől című novelláját.
 
Majd következtek azok a feledhetetlen anekdoták és diákcsínyek. Mint Milkovich Géza tanár úr többlépcsős vizsgái, ahol egy gyom vagy mag felismerését követően húzhattak csak további tételt. Egy volt hallgató feleleveníti miként osont be a vizsga napján hajnali 5 órakor a tanár úr irodájába, hogy mind a 45 üvegcse gyom nevét kívülről fújhassa; s hogy mindennek ellenére az egész délutánját a kísérleti kertben kellett töltenie a füveket tanulmányozva. Egy társuk egyszer a földi bodzát húzta tételként, de nem tudván annak latin nevét, a tanár úr csak annyit reagált: „Sambucus ebulus megbukusz”. Vagy az állattenyésztés vizsga, melyre a mindenki által jól ismert ’kék enciklopédiából’ kellett felkészülni, s melyben a kancák ivarzása kapcsán szerepelt egy idézőjeles szó, a „villog”. Egy hallgatónak ez azonban csak „villámlik”-ként ragadt meg. Így amikor Kálmán Ferenc tanársegéd úr meghallotta, hogy „villámlik” a kanca, rákérdezett: „Hallgató, tessék mondani, ha már villámlik a kanca, dörög is?” – „Igen tanár úr, csak egy lukkal feljebb!”
 
Minden találkozónak megvan a maga hangulata, attól függően, hogy milyen helyszín áll rendelkezésül, minden terep sajátságos specifikumokkal és programlehetőségekkel bír, épp ezért mindig nyújt valami újat is az ismerős közeg. Voltak már Egerben, Baktalórántházán, Makón, Budapesten, vagy Mezőhegyes neves ménesbirtokán is. A szervezés telefon és e-mail segítségével történik, s habár a hozzáállás hibátlan, egyre nehezebb elérni egymást. Ebben nyújthat a jövőben segítséget az Alumni Központ kapcsolati hálózata.
 
Végezetül Medgyessy úr Székelyhidi Ágoston egy művével kedveskedett a vendégeknek, a Végítélet című dráma röviden arról szól, miként védték meg Tőkés László lelkész vezetésével a helyi magyarok és románok Temesvárt a lerombolástól. Szimbolikájában pedig arról az összetartásról, amit ez a kiváló évfolyam is tanúsít hosszú évtizedek óta.