Ma 2025. december 22. hétfő van, Zénó névnapja

Főoldal » Benczúrosok újratöltveVissza az előző oldalra

2015.04.27. 09:58 | Utoljára módosítva: 2015.04.27. 10:06

Az egykori kollégisták szoros kapcsolatot ápolnak azóta is, és most először, 7 évvel az intézmény bezárása után egy kisebb csapat hagyományt készül indítani a rendszeres találkozók érdekében.

Az esemény két főszervezőjével, Révész Rolanddal és Fülöp Gergellyel beszélgettünk.
 
- Miért épp most került megrendezésre ez a találkozó?
- A kollégiumi időszak egyik legemlékezetesebb eseménye a kollégiumi hét volt, mely minden évben a március 21-ei hétre esett. A nevezetes dátum a Tanácsköztársaság kikiáltásnak fordulója, illetve egyfajta lenyomatát is őrzi annak, hogy eredetileg Kun Béla Kollégiumnak hívták az épületet. A kollégisták által választott Kollégiumi Bizottság szervezte minden alkalommal a hét színes programjait, és mindig nagyon jó hangulatban telt. Hétfőnként „Pálinkás jó reggelt!”-el indult, majd kezdődött a Szurkolók Ligája, ahol a kedvenc focicsapata színeiben játszhatott mindenki. Minden napra jutott program: volt pallagi futóverseny, éjszakai túra és női foci is; csütörtökön reggel disznóvágás a koli udvarán, majd este disznótoros vacsora és záró buli. Ennek az emlékét akartuk ma, március 21-én feleleveníteni – illetve folytatni – immáron nem kollégistaként. Legelőször tavaly vetődött fel a rendezvény ötlete, ugyanis korábban a debreceniek továbbra is találkoztak minden évben. A „Benczúr-hét” apropóján idén meghívtuk a legtöbb volt kollégistát, érkeztek többek közt Győrből, Székesfehérvárról, Budapestről és Gyöngyösről is. Bízunk benne, hogy újra hagyományt tudunk teremteni az egykori koli-hétből. Tegnap este összeültünk páran a hajdani futóversenyek után szokásos törzshelyen, ezúttal ugyan futás nélkül, ma pedig egy családi délután keretében futballmérkőzés és vacsora várja az érintetteket. A jövőben szélesíteni kívánjuk a programot, afféle főpróbának azonban ez is hibátlan.
 
- Bizonyára nem csak több városból, hanem több évfolyamról és szakról is jelen vannak ma. Miként valósulhatott meg a szervezés ilyen tág körben?
- Igen valóban nagyon sok felől érkeztek, kevés időnk volt a szervezésre, mindössze egy hónap. Épp ezért Facebook-on küldtük ki elsősorban a meghívókat, majd láncreakcióként beindult az invitálás és aki csak tudta felhívta még volt kolitársait. A közel 150 meghívottból így lehet jelen most 60 fő, nem számolva a családtagokat. Az itt levők közel 80%-a az utolsó napokig kollégista volt, sőt, legidősebb vendégként eljött a volt gondnokunk, Dobrai Zoltán, illetve az igazgató helyettes Csiki József, de portásaink is tiszteletüket tették. Persze szeretnénk még tovább szélesíteni a kört, s ebben az Alumni Központ nagy segítségünkre válhat. Egyelőre még toborozzuk a regisztrációhoz volt hallgatótársainkat, de bízunk benne ez a folyamat is hamar beindul, s minél többeket el tudunk érni.
 

- Milyen élmények fűződnek a kollégiumi évekhez?
- 400 férőhelyes volt az épület, de voltak olyan esték, hogy 600-an is aludtak bent. Zsúfolt 8-10 ágyas szobákban éltünk, egy régi épületben, mely igen szerény körülményekkel szolgált. Azonban ez senkit sem zavart, mert fantasztikus atmoszférája volt a helynek. Bárki elköltözhetett volna modernebb koliba, de nem tették, épp a közösség miatt. Minden hónapra jutott egy rendezvény: a szemeszter elején a Gólyahét és a bál, majd mikulásparti, és végzősbúcsúztató, de számos sportesemény, koli-kirándulások, ügyességi vetélkedők, vagy a hírhedt éjszakai túra, a „Nagyerdei Tortúra”. Mondanunk sem kell, milyen fontos hozadéka volt ezeknek csapatépítés szempontjából.
 
Visszatérve a Benczúr-hétre, jelképesen a vasárnap estével indult, amikor visszaérkeztek a kollégisták: tudniillik a villamos csak a Klinikáknál állt meg, s onnan még pár perc sétát jelentett az épület. Szereztünk hát egy lovas szekeret, ami ott várta a diákokat a megállóban, és órákon keresztül ingázott a koli és a villamos vonala között, hogy méltó kényelemmel szállítsa őket a bejáratig. Ott pedig valóságos fogadóbizottság várta őket, a következőképp köszöntve: „Jó estét kívánok, megjöttek a benczúr vári huszárok!” A disznótor már nem csak a mulatozásról szólt, 100%-ban hasznosítottuk a húst: volt kolbász- és hurkatöltés, flekken sütés; a szalonnát és más részeket, amiket nem főztünk bele, meg lehetett vásárolni. A hét záró estéjén cigányzenekar is érkezett, tangóharmónikával és cimbalommal húzták a talpalávalót, az úri társaság pedig az asztalokon táncolt. Amint egy Benczúr-hét véget tért, azonnal kezdtük is a következő szervezését.
 
Valódi, összetartó társaság kovácsolódott itt össze, ma sem tudunk úgy elmenni egymás mellett az utcán, hogy ne álljunk meg beszélgetni. Ez a pár év meghatározó élmény azok számára, akik a részesei voltak, benczúrosnak lenni fogalom volt akkor, és az is lesz mindig; ha újra kollégisták lehetnénk, ismét a Benczúrt választanánk.