Huszonöt éves évfolyam-találkozó az Agráron

Egy délelőttre ismét 1988-at írtak az Agrártudományi Centrum kettes előadójában. Szeptember 28-án, szombaton ugyanis a '88-ban végzett agráros öregdiákok vették vissza a centrum főépületét néhány órára, hogy együtt idézzék fel közös tanulmányaik kedves emlékeit, újra találkozzanak a régi barátokkal, és egy kicsit nosztalgiázzanak. De legfőképpen azért, hogy meghallgassák, mi történt a többiekkel, mióta nem találkoztak, hogy lássák, mire vitték a csoporttársak, boldogok, elégedettek-e.

Azt, hogy egy osztály, egy csoport, égy évfolyam mennyire jó és összetartó, nem lehet tudományos módszerekkel mérni. Mégis kétségtelen, hogy a huszonöt éves osztálytalálkozók még a gimnáziumi osztályok esetében is ritkaság számba mennek, így amikor egy egyetemi évfolyamról jelennek meg ennyi év után csaknem ötvenen egy találkozón, az mindenképpen azt bizonyítja, hogy itt valamikor egy rendkívül összetartó társaság volt. S a lelkesedés láthatólag az évek során sem lankadt. 
 
"Üljünk hátra, mi mindig hátul szoktunk ülni", hangzik a szó, mielőtt a találkozó kezdetét veszi. A társaság fegyelmezetlen, nevetgélnek, miközben azoknak a leveleit olvassák fel hangosan, akik nem tudtak eljönni. Mindenki számon van tartva, senkit nem felejtenek el megemlíteni a régi társaságból. Majd sorra mindenki feláll, és elmondja, mi történt vele az elmúlt öt évben, a legutóbbi csoporttalálkozó óta. Gyermekek házasodtak meg, egyetemre mentek, új munkahelyek, unokák születtek.
 
"Én minden évfolyam-találkozón itt vagyok. Szeretek ide járni, mert nézem az arcokat, és azt látom, hogy senki nem változott. Az, hogy őszülünk, változik az arcunk, az egy dolog. De most is mindenki ugyanolyan csínytevő, mint amilyen volt. "
 
Lassan mindenki sorra kerül, a volt csoporttársak közös ebédre sétálnak át. A hangulat mint mindig, most is jó. Aztán pakolni kezdenek, mint ahogyan huszonöt éve az órák után tették.
Öt év múlva találkozunk!