Ma 2025. szeptember 06. szombat van, Zakariás névnapja

Főoldal » Legyen a célunk egy közös egyetemVissza az előző oldalra

2014.11.14. 08:17 | Utoljára módosítva: 2014.11.14. 08:57

Negyven éve végzett az a huszonnégy egykori biológia–kémia és biológia ta­nár–hidrobiológus szakos hallgató, akik közül tizenhat öregdiák szeptem­ber 20-án újra találkozott a Debreceni Egyetem falai között. A csapat töret­lenül, minden ötödik évben megtart­ja összejövetelét, valódi alumni közös­ségként működve. Az Ökológiai Épü­letben dr. Lakatos Gyula fogadta volt évfolyamtársait.

EÉ: – Mi a titok, hogyan őrizhető meg egy ilyen erős közösség ennyi év elteltével is?

– Úgy mondanám szerencsésen találko­zott az évfolyam 1969-ben: a fiúk ekkorra már egy évet együtt katonáskodtak Jánoshal­mán, majd többen is az egyetemi kollégium­ba kerültünk. Ugyan csak egy évvel később érkezett tizenhat lány a nyolc fiúhoz, de már a kezdetektől fogva megvolt a csoportban az összetartás. Ezt egyrészt az segítette, hogy két laborcsoportra osztottak minket, így ki­sebb körben erős kötelékek alakulhattak ki. Másrészt, minden alkalmat megragadtunk, hogy minél inkább megismerjük egymást: például vizsgák után beültünk a Vigadóba, hogy megbeszéljük, kinek hogyan sikerült a megmérettetés, és segítsük a másikat. Ki­egészítettük egymást, egy emberként szur­koltunk társainknak diákköri konferenciá­kon. Volt olyan félév, amikor nyolc kitűnő­vel is büszkélkedhettünk. Nem utolsósor­ban pedig oktatóink példamutatása is ösz­szekovácsolta a csapatot, saját gyermekeik­ként tekintettek ránk. Itt meg kell említsem Haraszty Árpád, Szabó Jenő, Varga Zoltán, Baloghné Irma, Jakucs Pál, Pólya László és Dévai György tanáraink nevét, illetve Aradi Csabát, ki volt évfolyamfelelősként maga is megtisztelt minket az idei találkozón.
 
EÉ: – Mely meghatározó élményét tudná ki­emelni a diákévekből?

– Egyértelműen a badacsonyi és tenkesi terepgyakorlatokat, melyek a munka mel­lett aktív kikapcsolódással teltek. Az utolsó napokon köszöntöttük a terepgyakorlat-ve­zetőket, majd rendszerint összeültünk egy csárdában, és felkértük táncra a hölgyeket.
 
EÉ: – Hogyan is néz ki egy évfolyam-talál­kozó szervezése?

 

- Telefon és email segítségével tartjuk a kapcsolatot, minden aktuális évben már tavasszal elkezdjük a szervezést, és szeptemberre időzítjük az alkalmat. A legtávolabbi társunk Sopronból érkezik, de Győrből, Tatabányáról, Budapestről is ide utaznak erre a napra. A köszöntés után emlékezünk azokra a barátainkra, akik már nem lehetnek velünk, majd egyesével megosztjuk, mi minden történt az elmúlt időszakban. A munka mellett a család, a gyerekek és az unokák szerepeltek a középpontban, valamint az egészségi állapot. Áttekintettük egyetemünk jelenlegi helyzetét, Debrecen város fejlődését és a finom ebéd elfogyasztása után megegyeztünk, hogy legközelebb három év múlva fogunk újra találkozni.
Biológia-kémia szakon kezdtük meg tanulmányainkat, de számos terület felé orientálódtunk, jómagam három társammal (Kátai János, Nagy Ilona, Wittner Ilona) a hidrobiológia és ökológia tudománya felé. A mostani találkozó alkalmával is büszkén meséltünk munkásságunkról. Társaságunkból 8 főiskolai vagy egyetemi oktató került, mely igen dicséretes.
 
EÉ: – Hogyan látja ma a hallgatói közösségeket? Miként tudja az Alumni Központ erősíteni ezeket a fórumokat?
 
- Az oktatási rendszer Bsc/Msc megoszlásával a hallgatók kevéssé ismerik egymást, pedig a technológiai feltételek ma már adottak, hogy fenntartsák ezeket a kapcsolatokat. Már tanulmányaik kezdetén tartsanak minél több ismerkedős alkalmat, próbáljanak közös platformra helyezkedni, osszák meg tudásukat, segítsék egymást tananyaggal, vizsga után értékeljék, hogyan tudnak még eredményesebben együtt dolgozni. Az egyetem kiváló terepe a közösségépítésnek: mi magunk még a Főépületben kezdtük meg tanulmányainkat, de itt az Ökológiai Épületben dolgoznak kollégáink, éreztük, hogy hozzájuk hazajöttünk.
Az Alumni Központnak nagy szerepe van abban, hogy fenntartsa a párbeszédet az egyetem polgárai között, egy közös egyetemért való törekvésben. Jómagam büszke vagyok a volt évfolyamunkra, miként példát tudunk mutatni, hogyan kötődhetnek a volt hallgatók továbbra is az egyetemükhöz.
 
 Balogh Fruzsina


Az Egyetemi Élet november/1-i száma a következő linken érhető el:
http://www.unideb.hu/portal/sites/default/files/EE_201411.pdf