Nemzetközi versenyen a DEAC kosárcsapata

A DEAC férfi kosárlabda-csapata idén első lett a Magyar Egyetemi és Főiskolai bajnokságon, ezzel kivívva a jogot, hogy részt vegyen a kosárlabdázók XII. Egyetemi Európai Bajnokságán, melynek ezúttal a horvátországi Split adott otthont. Bár a nemzetközi megmérettetésen nem sikerült a dobogóra állni, a csapat példásan helyt állt a mérkőzéseken, sőt, Nagy Botondnak, a csapat egyik fiatal játékosának sikerült a tornán a legtöbb pontot dobnia, amivel magasan kiemelkedett a mezőnyből. A nemzetközi verseny apropóján beszélgettünk Nagy Ágoston edzővel.

-Először vehetett részt a DEAC csapata az évente megrendezésre kerülő nemzetközi egyetemi bajnokságon. Milyen a hangulata egy ilyen eseménynek?
- Mint minden egyetemi rendezvényen, a hangulat fergeteges volt. Érdeklődésben sem volt hiány a meccsek iránt: a hazai csapatot mindig teltházzal tisztelte meg a lelkes közönség. A mi fiaink számára persze fontos tapasztalatszerzési lehetőséget jelentett az út, hiszen ezen a tornán olyan játékosok ellen játszhattak, akik a saját országukban a profi ligában szerepelnek – ettől függetlenül persze ők is egyetemisták. Például a német egyetemi csapatban, akik ellen mi is játszottunk, két különböző német profi csapatból voltak játékosok, akik itt ugyebár egyetemi színekben játszottak.
-Hogyan látja, milyen a helyzete egyébként az egyetemi sportcsapatoknak Magyarországon? Mennyi figyelmet kapnak mondjuk Amerikával összehasonlítva, ahol ugyebár nagyon jelentősek az egyetemi csapatok?
-Az egyetemi sport ugyebár a sportélet utánpótlását, az utánpótlás csúcsát jelenti. Ez nálunk is így van. A minőségben azonban vannak különbségek Amerikával szemben, hiszen nálunk a profi sport nem a közoktatásra épül. Úgy értem, a fiatal sportolók nem az általános iskolai csapatból, majd a középiskolai csapatból kerülnek ki, és végül a legtehetségesebbeket nem az egyetemi sportcsapatokból válogatják ki a profi csapatok, ha labdajátékokról beszélünk. Nálunk a profi sportélet a régi klubrendszerre, sportegyesületi rendszerre épül. Ennek megfelelően a diáksport Magyarországon másodlagos, vagy inkább harmadlagos az utánpótlás-rendszerben. Nagy küzdelem folyik egyébként azért, hogy ez egy kicsit megváltozzon. Egyrészt azért, mert az egyetemeknek érdeke, hogy minőségi sportéletük legyen, hiszen beiskolázásnál ez mindenképp egy adu ászt jelent. A minőségi egyetemi sporttal nagyon jól lehet reklámozni az egyetemet, figyelnek rá a fiatalok és könnyen lehet, hogy sokaknál ez lesz a döntő szempont, amiért az egyik egyetemet választják a másik helyett. Nemcsak a profi szinten sportolóknál számít ez, a hobbiszerűen sportolóknak is fontos lehet, hogy milyen sportlehetőségeik lesznek az egyetemen. Másrészt ne feledkezzünk el azokról sem, akik csak nézni szeretik a sportot: a minőségi egyetemi sport a nézők számára is vonzóerő lehet, főleg, ha az egyetemi csapatnak sikerül a magyar sportéletben „sztárokat” kinevelni. Amerikával összehasonlítva tehát az itthoni helyzet teljesen más, hiszen ott valóban az élsportra készítik fel a tanulókat már a középiskolától kedve. Nálunk azért nincs erről szó.
-Viszont nálunk is nőtt a testnevelés órák száma a középiskolákban. Lehet, hogy ez is azt a bizonyos változást segíti majd elő?
-Én kicsit félek ettől, mert ami kötelező, azzal mindig baj van. Az biztos, hogy sok szempontból tehetetlenek azok a döntéshozók, akik a sportéletben tevékenykednek. Magyarországot ugyanis bátran nevezhetjük a sport országának, hiszen nagyon sok sportban ott vagyunk a toppon annak ellenére, hogy kis ország vagyunk. Az olimpiákon elért eredményeink is azt mutatják, hogy odatartozunk a legjobbak közé. Ennek ellenére azonban az emberek csak nézik és szeretik a sportot, de nem csinálják. Az uniós definíció azt tekinti rendszeresen sportolónak, aki legalább hetente kétszer fél órát sportol aktívan. Magyarország lakosságának csupán 9-10%-a felel meg ennek a kritériumnak, és tudni kell, hogy ebbe beleszámítanak az általános- és középiskolások is. Remélhetőleg a testnevelés órák számának növelése is – sok más intézkedéssel együtt – segít majd abban, hogy a fiatalabb generációk életében, gondolkodásmódjában már benne legyen az, hogy az egész életen át tartó testedzés az ő érdekük.
-A nem olyan régen lezajlott román-magyar focimeccs után most kicsit olyan a közhangulat, hogy támogassuk azokat a sportokat Magyarországon, amelyekben tényleg jók vagyunk. Hogy látja: elég figyelmet kap itthon a kosárlabda?
-Az előző tanévben annyi változott ezen a téren, hogy az öt kiemelt labdajáték – a kosárlabda, a kézilabda, a jégkorong, a foci és a vízilabda – bekerült a társasági adókedvezmény alá. Közvetve végül is ezen a támogatáson keresztül juthattunk ki például Splitbe is. Tehát a TAO eredményeképpen teljesen más helyzetbe került ez az öt kiemelt látványsportként kezelt labdajáték. Szerencsénkre ezek közé bekerült a kosárlabda is. Szerencsére, hiszen vannak olyan sportok, amelyek – tekintve, hogy nem ilyen látványos csapatsportok, nem kerültek ilyen jó helyzetbe, ennek ellenére sikeresek – mint mondjuk az úszás, a kajak-kenu vagy a röplabda. Ennek a kedvezménynek köszönheti a Debreceni Kosárlabda Akadémia, melynek a fogadószerve a DEAC, hogy összességében körülbelül 90 millió forint támogatást kapott – a korábbi helyzethez képest ez kánaán. Nyilvánvaló, hogy ez a számunkra nagyon előnyös helyzet nem tarthat örökké: most egy injekciót kapott a sportágunk, ami azt jelenti, hogy most hosszú távú jó döntéseket kell hoznunk.
-Úgymint?
-Tornatermeket, csarnokokat kell építeni. Nekünk például ebből a TAO-támogatásból újították fel a parkettát, amire az elmúlt harminc évben nem volt pénz. Ez hatalmas lökést adott az itteni egyetemi sportnak – nemcsak a kosárlabdának. A diákok szívesebben jönnek ilyen körülmények közé sportolni. Nyugat persze infrastruktúra tekintetében is előttünk jár, ami – még egyszer hangsúlyozom – rendkívül fontos szempont, ha az egyetemi sport népszerűsítéséről beszélünk.
-Visszatérve a DEAC kosárlabda-csapatára. Bizonyára sosem túl késő elkezdeni a sportot, de azért sejtem, hogy már régóta kosaraznak a fiúk…
-Én például már tizenhat éve, hároméves korom óta – veszi át a szót Nagy Botond. – De van olyan is a csapatban, aki nyolc-kilenc évesen kezdte a sportot.
-A magyar egyetemek közül hol van még erős kosárlabda-csapat?
-A tavalyi bajnokság tapasztalatai alapján a debreceni csapaton kívül még három egyetem kosárlabdacsapata érdemel szót – persze idén lehet, hogy ez majd másképp lesz. Tavaly tehát második lett a Corvinus csapata, harmadik a Szegedi Tudományegyetem, negyedik pedig a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem csapata.
-Következő kihívásai a DEAC kosarasainak?
-Rengeteg mérkőzés áll előttünk különböző szinteken, ezeken mindenképp szeretnénk jól teljesíteni és fejlődni, a tavalyi eredményekhez képest előrébb végezni. Az egyetemi bajnokságon pedig mindenképp meg akarjuk védeni a címünket.
 
Kovács Dorottya