Ma 2025. szeptember 06. szombat van, Zakariás névnapja

Főoldal » Platinadiplomás alumnusVissza az előző oldalra

2015.10.21. 15:06 | Utoljára módosítva: 2015.11.05. 09:54

Patay Pál 1935-ben szerezte meg az akkori Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelét, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen régészetből is diplomázott. A Debreceni Egyetem történetében először, 2015. szeptember 4-én, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási (MÉK) Kar jubileumi diplomaosztó ünnepségén platina díszoklevelet adott át az idén 102 éves alumnusnak. Patay Pált vastapssal fogadták.

Egy korábbi írásunkban (Egyetemi Élet, 2015/szeptember – Aranydiplomások) már beszámoltunk az Agrártudományi Központ 50 éve végzett hallgatóinak évfolyam-találkozójáról, melynek keretei közt nagy örömmel látták vendégül a tőlük 30 évvel korábban diplomázott Patay Pált. Az egykori diák azóta Európa-szerte ismert régésszé vált, közel 250 tanulmányt jegyez; továbbá számtalan elismerésben részesült, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje és a Magyar Érdemrend tiszti keresztje.
 
Ahogyan arra Patay úr visszaemlékezett, mindig is tudta, hogy egy nap földdel kell majd foglalkoznia, szüleinek birtoka volt, ezért tudatosan készült erre a szakmára. Akkoriban a debreceni Akadémián kívül csak Keszthelyen, illetve Mosonmagyaróváron oktattak az országban mezőgazdasági ismereteket; s az 1932-es évfolyam 60 diákjából 19 főt rögtön át is helyeztek másik intézménybe. Szerencsére Patay Pál itt maradhatott, mint elmondta, a cívisváros feledhetetlen diákéveket jelent számára, mindig szívesen tér vissza e falak közé.
 
A hazai agrárium viszontagságos évei a hallgatóság rétegződésében is megmutatkoztak: a diákság zöme azzal a céllal folytatta tanulmányait, hogy diplomájával vagy mezőgazdasági alkalmazottként vagy valamely állami szervezet tagjaként helyezkedjen el. A másik hányad részben cívisek gyermekeiből tevődött össze, kiknek szülei kisebb-nagyobb földbirtokkal rendelkeztek, vegyesen 50-100 holdas birtokkal, vagy a pár száz holdas kisközépbirtokosok. Illetőleg a nagybirtokosok, mint Tisza Kálmán, Tisza István unokája, aki szintén Patay úr évfolyamtársa volt. Nem volt tehát egységes a társaság, érzékelhető volt némi feszültség, több diák valóságos mikszáthi regénybe illő gentry volt, akik lenézték a másik réteget.
 
Patay úr megjegyezte, nem elhanyagolható az a tényező, hogy az évfolyam egyötöde debreceni illetőségű volt: Debrecen 1868-ban bocsátotta Pallagot a gazdasági intézet rendelkezésre, majd később ehhez több száz holdat csatolt, azzal a feltétellel, hogy a helyi diákok tandíjmentesen végezhessék itt tanulmányaikat. Ezért sokan csak azért tanultak az Akadémián, mert ide valósiként térítésmentesen tehették azt meg. „Volt aki istállót sosem szagolt. Ezért is állt fent kezdetben a feszültség.” – tette hozzá a legidősebb alumnus.
 
Viszont a három év alatt ez az ellentét feloldódott. Patay úr szívesen emlékezett vissza a háború évei után 1975-ben elsőként megtartott 40 éves évfolyam-találkozójukra, amelyen részt vett Tóth Tibor, egykori tanársegéd is, aki akkor elmondta: „Ennek az évfolyamnak olyan jó szelleme volt, hogy itt nem számított ki honnan került ide, hallgató volt mindenki.”
 
Hasonlóan, ma már nevetve gondol vissza Halász Miklós tanár úr gazdasági gyakorlati óráira, amikor is elsőévesként tanítási időn kívül, minden hajnalban kijártak a „delejjel” (az akkori 3-as villamos) Pallagra, kapálni a nehéz, muharos marhakáposzta földet. Vagy amikor másodévben átszervezte az intézmény a vizsgarendszert, ezzel összetolva a vizsgákat, így az utolsó kollokviumi tárgyra 11 nap alatt kellett egy több mint 2000 oldalas könyvből felkészülniük. A 41 főből csak 11-en vállalták a megpróbáltatást.
 
Patay úr még ma is odaadással gondol alma materére, megosztott egy történetet egy évkönyvről, melyet az Akadémia egykori ifjúsági szervezetének (Széchenyi Gazdasági Osztály) fellendítéséért szerkesztettek. Ő maga, mint ifjúsági elnök is írt egy tanulmányt a könyvbe, Európa földművelésének őstörténete címmel. Jelenleg is dolgozik a tanulmány digitalizálásán, hogy az egyetemnek adhassa.
 
Mint elmondta, saját 50 éves találkozójukon már csak 8 ember tudott részt venni, a 65 évesen ketten voltak, a 70 éves fordulót 2005-ben pedig már csak ő maga élte meg. Életútjának mondhatni saját centenáriumán is túl kiváló egészségnek örvend még mindig, valóban életre szóló élményekkel gazdagon.
 
Az Alumni Központ munkatársai ezúton is kívánnak mindenki „Pali bácsi”-jának jó erőt és egészséget, hálásan köszönve, hogy régészként már ennyi éven át szolgálja a magyar földet, egyben öregbíti egyetemünk hírnevét.