Tisztelgés elődeink előtt

A Debreceni Egyetem Kémiai Épületének előcsarnokában elhelyezett alkotást a Szerves Kémiai Tanszék és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Köre felkérésére Győrfi Lajos szobrászművész készítette el.

- Bognár Rezső professzor, a debreceni kémia ikonja volt, akinek felbecsülhetetlen munkássága hozzájárult a kémiai tudományok hazai fejlődéséhez - mondta ünnepi beszédében Fábián István rektor, aki hangsúlyozta: kötelességünk a nagy elődök emlékének megőrzése, mert ebből is erőt merít az egyetem.

- Az emléktábla-avatás nem új keletű formája a tiszteletadásnak, és most újra itt az alkalom, hogy ennek a lélekből eredő parancsolatnak engedelmeskedjünk. Nem szabad megfeledkeznünk szakmai elődeinkről, akik azon fáradoztak, hogy oktató-nevelő munkájukkal megalapozzák a jelenben tevékenykedőknek a jövő építését - hangsúlyozta Lenkey Béla, a KLTE Baráti Körének elnöke.

Az avatást követően a DAB székházban tudományos ülésen emlékeztek az iskolateremtő egyetemi tanárra.

Bognár Rezső (Hódmezővásárhely, 1913. március 7. – Budapest, 1990. február 4.)

Egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen kezdte gyógyszerészként, majd a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahol 1936-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ugyanitt 1938-tól tanársegédként, majd 1940-től adjunktusként dolgozott. A világháborút követően 1949-től intézeti tanár, közben 1947. március és 1950. szeptember között professzorát helyettesíti a vezetői poszton.

1950-ben került Debrecenbe, ahol az 1949-ben az újonnan létrehozott Természettudományi Kar Tankó Béla professzor által irányított Szerves Kémiai Intézet vezetését vette át. Az Intézetet (későbbi nevén a Szerves Kémiai Tanszéket) 1984. december 31-ig vezette, 1961 és 1987 között az MTA Antibiotikumkémiai Kutatócsoportját is irányította.

Tudományos munkássága kiemelkedő volt, a debreceni egyetemen ő honosította meg a flavonoid-, a szénhidrát-, az antibiotikum- és az alkaloidkémiát. A két utóbbi kutatási terület szorosan kapcsolódott a régióban működő gyógyszergyárak (a BIOGAL - jelenleg TEVA - és az Alkaloida) működéséhez.

Alapító tagja volt az MTA Kémiai Osztályának (1951), ahol 1953-tól rendes tagként dolgozott. 1955-1956-ban az MTA főtitkáraként tevékenykedett és később is meghatározó szerepet játszott a magyar tudományos közéletben, amelyet számos kitüntetéssel is elismertek: 1948-ban az első alkalommal kiadott Kossuth-díjban részesült, amit 1962-ben újra elnyert. 1982-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetésben is részesült.

Városunk szempontjából meghatározó fontosságú volt a Debreceni Akadémiai Bizottság létrehozásában, a DAB alapító elnökeként vonult be a város történetébe. 1979-ben megkapta a Pro Urbe (Debrecen) díjat. Munkája mellett sokrétű közéleti tevékenységet is kifejtett, többek között két hosszabb ciklusban is országgyűlési képviselő volt.

1960 és 1962, valamint 1972-1973 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese volt, rektorként 1951-1954 és 1973-1975 között tevékenykedett között. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1969-ben átadott Kémiai Épület tervezésében és megvalósításában, mindent megtett a kor színvonalát képviselő infrastruktúra és műszerpark kialakításában. Ezt a munkásságát 1988-ban a KLTE Doctor Honoris Causa címével is elismerték.

Számos tanítványa játszott meghatározó szerepet a „debreceni kémia” kialakításában és működtetésében – sajnos, mára közülük már sokan, így Lipták András, Rákosi Miklós, Farkas István, Sztaricskai Ferenc elhunytak és az ő tanítványaik viszik tovább a tudást.

forrás: unideb.hu