Világkonferencián Afrika csücskében

Nem véletlen esett a választás már másodjára Dél-Afrikára a Merinó Világkonferencia helyszíneként. Tanult tőlük a világ 1990-ben és most is.

Folyamatosan figyelni a piacot és határozottan, gyorsan cselekedni, mert a család megélhetése forog kockán – foglalta össze az utazás tapasztalatát Komlósi István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattenyésztéstani Tanszékének vezetője.

A dél-afrikai juhtenyésztők abból a szempontból szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a mesterség apáról fiúra száll. A házigazdák olyan tenyészetekbe vitték a konferencia résztvevőit, ahol több nemzedék óta folyamatosan merinótenyésztéssel foglalkozik a család. Van amelyik 127 éve, van amelyik kevesebb, „csak” öt nemzedék óta. Több helyen családi múzeumok őrzik a farmon, hogy egy-egy nemzedék mit tett le a tenyésztés asztalára, milyen típusú állatot tartott, milyen eszközöket használt, milyen gondokkal nézett szembe.

Alapvető feltétel, hogy a fajta a farmon rendelkezésre álló takarmányból éljen meg. El kell, hogy tartsa magát egész éven keresztül. A gazdálkodás a kerítésnél nem ér véget! A kerítésen kívül van a vásárló, akit a média minden modern eszközével el kell érni. A családok azért tudnak több nemzedéken át a tenyésztésből megélni, mert folyamatosan figyelemmel követik a piaci igényeket. A hús-gyapjú árbevételből való részesedése 60-80 százalék és 40-20 százalék között változik az országban – tette hozzá a tanszékvezető.

A konferencia résztvevői megtapasztalhatták, hogy a dél-afrikai tenyésztők ugyanolyan napi gondokkal küzdenek, mint a magyarok. Tizedelik az állományt a ragadozók, a paraziták pedig csökkentik a termelőképességet.

A dél-afrikai merinótenyésztők alátámasztották azt, hogy eredményt csak akkor érünk el, ha van egy víziónk, jövőképünk, erre épülő stratégiánk és cselekvési programunk. Ennek mentén haladunk nemzedékről nemzedékre. Ha közben megállunk, stagnálunk, nem fejlődünk az a vállalkozás végét jelenti - összegezte a tapasztalatokat Komlósi István.

Forrás: unideb.hu