Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább férj, apa, és nagypapa,

Prof. Dr. Balla László,

búzanemesítő, tudományos kutató, egyetemi tanár

81 éves korában 2014. október 15-én békében elhunyt.

Gyászolják:
felesége, lányai, vejei, unokái, rokonai, barátai és tisztelői

 

Egy tanszék és egy inté­zet olyan, mint egy család, an­nak minden örömével, sike­rével, csalódásával és bánatá­val. A Debreceni Egyetem An­gol-Amerikai Intézetét Szilágyi Szabolcs után újabb pótolhatat­lan veszteség érte, hiszen tragi­kus és értelmetlen balesetben elvesztettük szeretett kollégán­kat, dr. Varró Gabriellát (és fér­jét, Puskás Árpádot) is.
 
A mindenki által „Varró Gabi”-ként emlegetett irodal­már kolléga 1968-ban született Debrecenben, és minden a városhoz, az egyetemhez kötötte és köti. 1992-ben végzett magyar–angol szakon, majd munkába állt az egy évvel ko­rábban létrehozott Észak-amerikai Tanszéken. 1995-ben kis­doktori, 2005-ben doktori (PhD) címet szerzett. 2010-ben habilitált. Két önálló kötetet jegyez, valamint 32 szakmai ta­nulmányt és több tucat előadást. Az amerikai dráma és fe­kete kultúra elismert hazai és nemzetközi szakértője volt. Mindebben két amerikai ösztöndíj, valamint mestere, Virá­gos Zsolt nyugalmazott egyetemi tanár úr segítette.

Gabi habilitált egyetemi docensként és tanszékvezető-he­lyettesként szolgálta az Észak-amerikai Tanszéket és az Inté­zetet. Emellett aktív szerepet játszott az egyetemi szakszer­vezeti életben éppúgy, mint az Amerikanisták magyaror­szági Társaságában, melynek két cikluson át elnökségi tag­ja is volt. Dr. Szaffkó Péter szárnyai alatt életre hívta, majd sok évvel később poraiból ismét feltámasztotta az intézet­ben az angol nyelvű diákszínjátszást. 12 éves tanszékveze­tésem alatt egyetlen feladatot vissza nem utasított, minden rábízott munkát szívvel-lélekkel végzett.

A fenti, száraz tényeken túl Gabi volt az Intézet jó tündé­re is: mindig vidám, mindenkivel szót értő társ volt a tan­szék vezetésében. Öröm volt látni ebben a mai, embertelen világban azt is, ahogy Gabi, a férje, Árpi és lányuk, Hanna összetartottak, ahogy feltétel nélkül szerették egymást. A ka­cagásával folyosót megzengető, szeretetet mindig feltétel nél­kül adó Varró Gabi máris hiányzik, talán még inkább, mint a tanszéken az irodalmi oktatás és kutatás jövőjét garantá­ló fiatal docens.

Semmi nem fáj jobban, mint amikor anya temeti gyer­mekét, mester tanítványát, tanszéki és intézeti közösség a jö­vőjét jelentő társát és vezetőjét. Ilyenkor nehéz bölcs dolgo­kat mondani. Nyugodjatok békében.


Glant Tibor

Forrás: Egyetemi Élet 2014. szeptember

Viszonylag gondtalanul kez­dődött az a vasárnap, amikor ér­tesülést kaptunk haláláról. Pró­báltuk meggyőzni magunkat, hogy ez nem lehet igaz, de saj­nos az volt. A Kutatóintézetben is mindenkit lesújtott a hír. Pus­kás Árpád, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központ Kar­cagi Kutatóintézetének munka­társa augusztus 23-án, tragikus autóbaleset következtében fele­ségével, Varró Gabriellával együtt elhunyt.

Puskás Árpád 1989-ben növénytermesztő mérnöki, majd 1997-ben okleveles agrármérnöki diplomát szerzett az akkori Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Végzés után az Öntö­zési Kutató Intézetben, az Országos mezőgazdasági minősítő Intézetben, később a Monsanto Kereskedelmi Kft.-nél, majd a Pioneer Hi-bred Magyarország Zrt.-nél dolgozott. 2006 jú­niusától volt a Karcagi Kutatóintézet munkatársa. Kutatási te­rülete az őszi árpa, őszi takarmányborsó és a pannonbükköny nemesítése volt. Emellett számos szántóföldi kísérletben volt meghatározó szerepe, és a fajtafenntartási feladatokat is kitű­nően végezte el.

Személyében intézményünk egy kiváló kutatóját és egy nagyszerű embert veszített el. Jó ember volt, és jó kolléga. Mindig volt egy-egy jó szava mindenkihez. Türelmesen hall­gatott meg mindenkit, még akkor is, ha rossz napja volt. Tele volt derűvel, vidámsággal, melyet önzetlenül osztott meg má­sokkal, ugyanakkor komoly dolgokkal is gyakran keresték meg kollégái. Ha segítségért fordultak hozzá, örömmel, felté­tel nélkül segített. Munkáját nagy szeretettel, teljes elhivatottsággal és alázat­tal végezte. Számos kedvenc időtöltése, hobbija volt, de talán a legkedvesebb hobbijának mégis a hivatását tartotta. Tudását, tapasztalatait önzetlenül osztotta meg kollégáival, akik büsz­kén mondják: sokat tanultak tőle.

Közismert volt barátai, munkatársai körében az is, hogy élete meghatározó eleme a család volt, melyhez megbontha­tatlanul kötődött és ragaszkodott. S íme, a megrendítő tragé­dia feleségével, Gabival együtt ragadta el őket, ami a történte­ket még inkább fájóvá és jóvátehetetlenné teszi.

Továbbra is itt él emlékezetünkben. Azt mondják, egy em­ber valójában addig él, amíg az emberek emlékezetében él. Mi emlékezni fogunk Rá, az emberre, a kollegára, a barátra.

Nyugodj, nyugodjatok békében!

 
Antal Károly
 
Forrás: Egyetemi Élet 2014. szeptember